Alkotmányosságunk védelmében!

Vigyázat magyarok!

A FIDESZ alkotmányozási kezdeményezése csupán azt a célt szolgálja, hogy általa politikai tőkét kovácsolva még jobban bebetonozzák a hatalmukat!

Miután készen lesz az új alkotmány, büszkén fogják a mellüket verni, hogy íme ezt is nekünk köszönhetitek! Hasonló módon próbáltak politikai népszerűségre szert tenni a legutóbbi választások óta, miután többször ellopták a Jobbik kezdeményezéseit, és kissé átfogalmazva , ők nyújtották be a törvényhozásnak az indítványt. Ez tipikus zsidó módszer, ők is így lopták ki a sumér-szkíta-maghar kultúrából, amire szükségük volt, és csupán a neveket cserélték ki soha nem élt zsidó hősök neveire.

Emlékezzetek magyarok!
A FIDESZ 1989 óta nem szorgalmazza a Szent korona történeti Alkotmány helyreállítását, pedig 1998 és 2002 között négy éve lett volna rá! Helyette megkötötték a szent korona tana szerint hazaárulást megvalósító Európai Unióval, és a NATO-val való gyalázatos szerződéseket, később aláírták a Lisszaboni szerződést, amely véglegesen felszámolta a magyarság minden önrendelkezését, és gazdasági érdekvédelmét is. Ma hazánkat a cionista pénzügyi körök a Világbankon keresztül uralják, és Moszkva után a Brüsszeli Európai Parlament diktál mindent a soros György pénzén felnevelt helytartóiknak.

A cél világos: a magyarság teljes gyarmati sorba taszítása, és totális kifosztása. Ennek a folyamatnak a végén járunk, sajnos. A magyarság vészesen fogyik, és szinte már semmi demokratikus eszköz nincs a kezében az ellenálláshoz. A liberális, idegen érdekeket szolgáló FIDESZ 2/3-os többségével visszaélve olyan intézkedések sorozatát hajtotta végre, amelyek diktatórikus kormányzást biztosítanak számukra, az ellenzék minden mozgásterét megszüntetve.

Ebben az áldatlan helyzetben a FIDESZ új alkotmányt ígér, de nem beszél róla, hogy mi fog történni az Új Alkotmány hatályba helyezése után. A magyarság érdeke azt kívánná, hogy az 1944-ben ill. 1946-ban félreállított Szent korona Történeti alkotmány legyen újra az Alkotmányunk, mivel ez a mi egyedüli Alkotmányunk, amely a politikai önrendelkezésen kívül a gazdasági érdekvédelmünket is biztosítja. Lásd Tóth Zoltán József, és Zétényi Zsolt tanulmányait:
http://www.magyarkonzervativ.hu/index.php?option=com_content&view=catego....

Nem hihetjük, hogy az új alkotmány életbelépése után a kormány felmondja vagy újratárgyalja az EU-val, és a NATO-val, vagy a Világbankkal kötött megállapodásait!

Az ország érdeke pedig igenis ezt kívánná meg! Ha viszont minden marad a régiben, akkor mire lesz jó az új Alkotmány??
Másik fontos kérdésfelvetés pedig az, hogy hogyan lehet egy királyságot megalapozó nemzetet szolgáló történeti Alkotmányt összevegyíteni egy demokráciát és államhatalmat biztosító, kartális alkotmánnyal??

Aki ilyet megpróbál, az szélhámos vagy tudatlan!!
A kettőt vegyíteni lehetetlenség: vagy visszatérünk a királysághoz, és az azt szolgáló Szent korona tanon alapuló Történeti alkotmányunkhoz, vagy írunk egy új kartális Alkotmányt, amely elődjéhez hasonlóan az állam hatalmát biztosítja a többség érdekével szemben, és megengedi a nyugati érdekek érvényesülését a magyarságéval szemben. Az áldemokrácia, amelyet a pártok erőltettek rá a nemzetre a párturalmat biztosítja, de nem igazi demokrácia, mert nem érvényesül a nép akarata, és érdeke. A nemzetnek nem lehet érdeke az idegen érdekek kiszolgálása, és a kifosztása sem.

,,A Fidesz az Alkotmány előírásainak megfelelően kíván működni." – írják az 1988-as Alapító nyilatkozatukban.
A Szent Korona tan értelmében Magyarországon 1946 óta nem állt helyre a jogfolytonosság, tehát illegitim módon gyakorolják a hatalmat. 1946 és 1990 között külföldi csapatok megszállása alatt állt az ország, ezért nem volt lehetséges a jogfolytonosság helyreállítása.

Az alkotmány alapjául szolgáló többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény is ebben az állapotban született, ezért a mai magyar alkotmány, és az ezen alapuló hatalom illegitim. Mivel a Szent Korona tagjainak (jelen pillanatban minden magyar állampolgárnak) kötelessége a jogfolytonosság helyreállításán munkálkodnia, ezért a Szent Korona tan helyreállításáig gyakorlatilag a mulasztásos alkotmánysértés állapotában vagyunk. A magyar nemzetnek ki kell nyilvánítania a jogfolytonosság helyreállításának szándékát, majd alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívnia, ahol a választott képviselőknek kell a hatalmi legitimitást helyreállítania.

A Szent Korona szellemében felül kell vizsgálni a magyar jogrendszert és minden nemzetközi szerződést, beleértve az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződét is. A történelmi alkotmány helyreállítása után pedig újabb szabad választásokon kell dönteni a képviselői helyekről.

A Magyar Szent Korona, gondolkodásunk, világlátásunk, a magyarság hagyományos küldetéstudatának meghatározó formálója történelmünk sok évszázadán keresztül. A nemzeti összetartozás szimbólumaként önazonosság tudatunk alakítója és kifejezője. A Szent Koronához kötődő közjogi rendszerünk alapja, a Szent Korona-tan, a magyar történeti alkotmány alapelveinek közös elnevezése. Magyarországnak az állami kezdetektől (a 9. és 10. századtól) egészen 1949-ig történeti alkotmánya volt. Az alkotmány egy nemzeti közösségnek, egy ugyanazon állam területén élő állampolgárok életének legmagasabb szellemi és törvényi szintű szabályrendszere. Rendezi az állam, az állami szervek és az állampolgárok viszonyát, meghatározza az alapvető országos intézményeket és azok működését.

Az alkotmány alapvetően kéttípusú lehet: történeti, illetve kartális alkotmány. A különbség köztük, hogy a történeti alkotmányok az évszázadok alatt megszületett, egymás után következő törvények és a közösséghez tartozó emberek által kialakított szabályok (országos szokásjog) egymásra épülő, egymást kiegészítő rendszere.

A kartális alkotmányok pedig, egyetlen egy törvényben kívánják összegyűjteni azt, amit a történeti alkotmányok esetén, „élő alkotmányként”, az évszázados tapasztalat összegyűjtött. A két alkotmányos szemlélet közti alapvető különbség, hogy a történeti, közjogi szemlélet az állam életét egyetlen organikus folyamatnak tartja. A kartális alkotmányok készítő alapvetően, viszont bizonyos, „a múltat végképp eltörölni” nézetű filozófia elvek alapján az állami, politikai élet egyfajta, a korábbi államisággal szakítani kívánó aktusának tartják a kartális alkotmány elfogadását, bevezetését. A kartális alkotmány akkor lehet szükségszerű forma, ha az állam történetének semmilyen, vagy csupán néhány évtizedes, vagy egy-két évszázados múltja van. Más esetekben inkább arról van szó, miként a tudós finomságával Teleki Pál megjegyez: a kartális alkotmány mindig hatalmat közvetít, nem a közösség önszabályzó rendje.

A magyar közjog története, a magyar sors, a választottság és az üldöztetés története is. Az 1944/49-ig élő magyar történeti alkotmány felszámolásának, illetve az azt éltető politikai közegek és tudományosság eltüntetésének célja a magyar állami lét, illetve a magyar öntudat megszüntetésére törekvést jelenti. Ugyanis a Magyar Szent Korona, illetve a hozzá kapcsolódó Szent Korona-tan és eszme nemcsak a magyar független alkotmányosság, hanem a magyar nemzeti öntudat rész és garanciája volt és ma is az. Ezért az ezekkel kapcsolatos jogi, történeti, politikai kérdések felvetése ma is élénk érdeklődést vált ki a közélet résztvevőiből.

Az indoeurópai alá-fölérendelt struktúrát mutató középkori és újkori államrendekkel, alkotmányokkal és politika kultúrával szemben a magyar modell történelmünkben mindig is mellérendelő, és a természetjog örök értékeit állandó alkotmányos alappá tevő jogfilozófia és politika volt, amely nem engedett semmilyen jellegű kisebbségi uralmat a többség felett a politikailag jogosultak körében.
A Magyar szent korona Történeti Alkotmány Magyarország szovjet megszállásával, és a Moszkvában kijelölt bábkormány uralmával, jogilag pedig 1946. március 12-én, lett eltörölve, amikor Magyarország mindmáig utolsó törvényes államfőjét, Szálasi Ferencet és kormányának tagjait kivégezték. Azt követően egyetlen kormányfő és államfő nem tett esküt a Szent Koronára, és attól kezdve a magyar belpolitikát nem Budapestről irányít ják.

A mai chartális Alkotmány egy diktátum, amelyet a Szovjetunió kényszerített ránk a valódi, magyar, az 1946-ban eltörölt Szent Korona Történelmi Alkotmányunk helyébe. 1989 után sem új Alkotmányt írtak jogászaink, hanem – még szovjet megszállás alatt - az 1949 évi, XX-as, Legfelsőbb Törvényt módosították többször is. Hely hiányában itt nincs módom elemezni, miért nem felel meg az Alkotmány a magyar nemzet közjogi élére, csak annyit jegyzek meg fő hiányosságként, hogy a két évezredes írott, és íratlan szabályainkból, törvényeinkből álló Történelmi Alkotmányunkból csak részben merít, ezért élünk alkotmányossági válságban.

"Az új alkotmány néhány éve még ambiciózusan megkezdett előkészítése 1998-ban megtorpant. Azóta is sajátságos tény, hogy a térségben (Észtországtól Albániáig) hazánk az egyetlen állam, amely a mai napig nem alkotott (formálisan) új alkotmányt. E tekintetben a rendszerváltás óta az Orbán-kormány ideje alatt történt a legkevesebb előrelépés, még ha ennek okait nem az alkotmányozásra nagyrészt fölkészült Igazságügyi Minisztériumon belül találjuk is." [1]

Más értelmiségiek is az alkotmányossági válságra hívták fel a figyelmet:

,,Azért élünk alkotmányos bizonytalanságban, mert még mindég nem elég világos, hogy a Szent Korona valódi közjogi helyének kijelölése nélkül a magyar államnak nincs önmagából fakadó legitimációja, sem országon belül, sem azon kívül. Egész jogállami legitimáltsága csak a nemzetközi jog derivátuma. Csupán alanya e jognak de nem egyik elismert, történelmi társ-szerzője. Ugyanez a történelmi legitimálatlanság sújtja (a horvátok kivételével?) a széthullott Korona összes országát. Ettől vagyunk olyan "sajátosak", vagyis kulturálisan in-autentikus jövevények. Stratégiai, politikai kiútnak látom azt, ha a széthullott Korona országai, viszály helyett, kötnének egy kölcsönös legitimációs egyezményt (alapszerződés helyett!), amelyben deklarálnák, hogy nem a semmiből jöttek létre, hanem Szent István Koronájának személyes tagjaiból, amit a közjog legitimációs alapja egészének vagy részének fognak tekinteni”.[2]

,,Amikor ősi alkotmányunk visszahelyezését követeljük eredeti jogaiba, az természetesen nem azt jelenti, hogy attól kezdve pl. az I. István és II. Endre korabeli törvények lépnek életbe, hanem azt, hogy a történelmi magyar alkotmányosság talaján - és csakis azzal összhangban - ki lehet dolgozni a modern magyar alaptörvényt, ami akár a világ legkorszerűbb alaptörvénye lehet.”[3]

További értelmiségiek is az alkotmányossági válságra hívták fel a figyelmet:

,,Kérjük a pártokat, hogy ne idegen érdekeket szolgáljanak, hanem valódi alkotmányos kormányzásra törekedjenek! Kérünk minden Hazáját féltő, azért önzetlenül tenni akaró honpolgárt, hogy alkotmányos jogunkat és kötelességünket érvényesítve, együtt állítsuk helyre a jogfolytonosságot. Van még a magyarságban annyi erő, hogy magára eszmélve visszavegye ősi szabadságát! Isten kegyelméből Magyarország a magyaroké.
Bakay Kornél, Fáy Árpád, Hargitay András, Jelenczki István, Kiss Dénes, Kiszely István, Kocsis István, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Molnár V. József, Papp Lajos, Siklósi József, Szabados György Magyarország 2006. március 19.[4]

,,Jelenlegi együttélési forma, 1945-től kezdődően indul el. A szovjet elnyomás idején foganatosítják a 1949. XX-as alkotmányunkat, amely tulajdonképpen az 1935. évi sztálini alkotmány átvételéből származik, amelyet 1989. október 23-án tovább éltetnek. Megszállás alatt lévő ország parlamentje adott felhatalmazást a köztársaság kikiáltására is. Majd 1990. május 2-án összeült az első szabadnak nevezett parlament, annak ellenére, hogy az orosz csapatok csak 1991. júniusában mentek ki országunkból.

Történelmi alkotmányunk 1944. március 19-ig vezérelte az országot, mi több, tovább is, mivel az 1938. XIX-es törvény alapján választották meg általános egyenlő és titkos választással az 1939. évi parlamentet, amely a béketárgyalásokat követően még fél évig meghosszabbította működését. Miután az 1944. évi VII-es tv.-ben erről rendelkeztek és törvényes úton lehetővé tették, hogy kényszerhelyzetben külföldön is ülésezhessenek. Utoljára Altöttingben, Guttenburgban, 1947. augusztus 20-án ez meg is történt, ahol kifejezésre juttatták, hogy ők a nemzeti szuverenitás letéteményesei, és a jogfolytonosság fenntartásának feltétele, pedig a Szent Koronában van.”[5]

A FIDESZ 1988 óta nem szorgalmazza a magyar Szent korona tanon alapuló Történelmi Alkotmányunk visszahelyezését a közjog élére, holott a korona visszaadásakor az Amerikai Egyesült Államokkal alaláírt szerződés erre kötelezte a mindenkori magyar kormányt.
,,Az amerikai kormánnyal a korona visszaadásakor kötött szerződésben benne van, hogy a magyar koronát az őt megillető, ,,méltó helyére kell visszahelyezni”.

A méltó hely nem a fizikai elhelyezésre vonatkozik, hanem arra, amit Pajtás ezredes hosszasan magyarázott a tárgyalások során az amerikaiaknak:
,,Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyűlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyűlési képviselőket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig jelölt, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerősítése”.

- míg azok végül megértették és elismerték, és a Szent Korona átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot' - számolt be Sibrik György koronaőr.

Az amerikai kormány ezek után, 1951-ben különleges jogállású tárgynak nyilvánította a koronát. A State Departement 1965 évi hivatalos nyilatkozata szerint a koronát ,,úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”. Mint látjuk, a magyar Alkotmányosságot és a Szent Koronát, mint a magyar jog és történelmi Alkotmányosság forrását, a NYUGAT és azon belül is az amerikai elnök, Truman, sőt Churchill is, mindig Tiszteletben tartotta. Hitler, Kádár, Truman, Carter, Churchill, MINDENKI.
Csak a jelenlegi kormányzat és Országgyűlés, sőt még az Alkotmánybíróság, sőt a Legfelsőbb Ügyészség sem. Ez az illegitim kormányzás abszolút kirívó esete, és ezért a felelősséget minden érintettnek viselnie kell.
A magyar polgár is viseli, de ő legalább már TÜNTET a szabad ég alatt, ahol még, egyelőre, magának mondhat egy talpalatnyi helyet”[6]

Tehát a méltó hely a közjog csúcsát jelenti, amit az Amerikai Egyesült Államok is elismert. Ebből következően minden törvényünknek a Szent Korona eszméből kellene következnie, de ez nem így van, számos törvényünk ellentétes a Szent Korona Történelmi Alkotmányunkkal.

Az Alkotmánynak nevezett Legfelsőbb törvény is csak részben merít belőle, ezért élünk több mint hatvan éve alkotmányossági válságban, és ezért marad az interregnum, és az idegen gazdasági-politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságunk, de a FIDESZ erről mélyen hallgat.

Vigyázat magyarok! Alkotmányunk védelmében ne hagyjuk, hogy ismét becsapjanak bennünket!

Iványi Sándor
közíró
a szent korona alázatos szolgája
Debrecen
2010-07-19

[1] beszelo./02/06/07szentpeteri
[2] Bokor Levente: Interregnum és legitimáció
[3] Kiss Endre József: ,, Protestáns szemmel a magyar Történelmi Alkotmányról”
[4] A MAGYAR NEMZETHEZ. 1944 március 19 - 62 év alkotmány nélkül - 2006 március 19. Nemzeti Hírháló
[5] Dr. Varga Tibor: A szabad ég alatt. www.szentkoronaorszaga.hu
[6] Geönczeöl Gyula: ÉRTESÍTÉS Léva, 2006. október 11 .

Az oldalhoz név nélkül is hozzá lehet szólni.
Minden írás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk velük egyet!
Felhasználói adatokat, információkat nem gyűjtünk és nem szolgáltatunk.
A „jó ízlést” sértő hozzászólásokat eltávolítjuk.