Az Ószövetség hitelességéről

Ezt a rövid írást azért készítettem, mert szeretném, ha mindenki megismerné a teljes igazságot a Biblia kialakulásáról.

A hivatalos, egyházak által képviselt álláspont az, hogy az Ószövetség előállása Kr.e 1300 körül kezdődött, Izrael népének a palesztinai hazájába való bevonulása idején. Az első írott emlékek mondák, énekek, mondások voltak, amelyek Izrael hőseiről, Ábrahámról, Izsákról, Jákóbról, Dávidról, az egyiptomi-, és a babiloni fogságról szóltak. Valódi történetírás kb. 1000-ben kezdődött, Dávid és Salamon uralkodásától.

Az utolsó író-gyűjtő munka a VI-ik századtól kezdődött, és a Kr.e 200-as évekből már olyan jegyzék is létezik, amelyben az általunk ismert teljes Ószövetséget tartalmazza, nem csak a Tóra öt könyvét. A végső rendezés a Kr. utáni 65-ben, a jeruzsálemi-, majd 90-ben, a jamniai zsinaton fejeződött be.

Ez a történelem azonban csak részigazságokat tartalmaz, és számos történelmi tényt szándékosan elhallgat. Tudnunk kell, hogy a Jeruzsálemben végzett régészeti ásátás során 1968-ban, kőbe vésett szkíta írásjelekre bukkantak az archeológusok. Írásjelekre, melyek a magyarok és a Közép-Ázsiai szkíta népek által használt rovásírásra kísértetiesen hasonlítottak. E felfedezést követően pánikszerűen visszahányták a földet a „veszélyes“ nyomokra. De találtak kőbe vésett írást az 1950-es években, Mariban is, amelyen ez állt.,, Az Isten elsõszülöttje, aki a ’Világ Világossága’ - En-Lil - egy napon emberi testet ölt és leszáll a földre."

Ez az ékirat több mint 3000 éves, tehát jócskán megelőzi az állítólagos, zsidó iratokat, és már előre jelzi az imádott Világ Világosságát, a sumér hitvilág En-Liljét, azaz Jézust.
Ezekről a leletekről nem akar tudni a zsidó és a keresztény tudomány. Így működik manapság a történelem meghamisítása: Ami nem illik bele az uralkodó dogmába, az nem is létezik. A Szentföldi őslakosság létezését az ókori Közel-Kelet-et bemutató, ma is hozzáférhető térképeken látható város, Skythopolis neve (szkíta város) maga is bizonyítja.

A hébereket megelőző idők Palesztínájában uralkodó civilizáció a Mezopotámiát ősidők óta benépesítő, kultúrateremtő, urál-altáji agglutináló, tehát ragozó nyelvet beszélő, turáni népek, pld. a sumérok géniuszának kisugárzási övezetébe tartozott. Ebből a kultúrából ered az írás (ékírás) vívmánya, a kerék, az eke és a fazekaskorong föltalálása, a torony- és piramisépítés technológiájának megvalósítása, az öntözőrendszerrel ellátott mezőgazdaság, az istenkirályság intézménye, a városfalépítés ( ld. a Gilgames-eposzt) szokása és az első általunk ismert törvényes rend által féken tartott, magasan szervezett és jól működő társadalom létrehozatala.

A zsidó, görög, római gyökerű kereszténység az iszlámmal együtt, visszavezethető a sumír agyagtáblák eszméit asszimiláló Ábrahámig, aki a mezopotániai Úr sumér városából Kr.e. 2000 körül indult el Kánaán felé. Ebből következően tehát kijelenthetjük, hogy a mai fő világvallások mind a sumér-maghar kultúrából nőttek ki. Ennek a ténynek a hangsúlyozása azért különösen fontos, mert mára ezt a tényt a cionisták áldatlan tevékenysége miatt már nem ismeri a világ, csupán néhány ezer tudós kutató. A zsidóság mára odáig vetemedett, hogy egyik főrabbijuk Landesmann, Magyarországon kijelentette, hogy

,,Ha a magyar kultúrából kivonnák a zsidó kultúrát, nem maradna más, mint a bőgatya, és a fütyülős barackpálinka”.
A valóság a rabbi hazugságával szemben az, hogy az ősi magyar kultúra sokkal magasabb értéket képvisel, mint a zsidók innen-onnan összelopkodott kultúrája.

Mit tesz egy ókori, nomád törzs, a magas kultúrájú sumér, káld, pártus, szkíta ragozó népek tengerében, hogy nagy nemzetté váljon, és saját országa legyen?

Szerkeszt egy hősies történelmet magának, és ráadásként még a világteremtő Istent is hivatkozási alapnak használja, a sorozatos területfoglaló háborúzásaihoz. Ebben az áltörténelemben szinte minden, és mindenki a zsidó népért van – a harcos, bosszúálló Jahve is – és ez kiváló hivatkozási alapként szolgált nem csak az ókori népirtásokra, hanem a mai, Gázai népirtásra is.

Dr. Robert Beckford teológus meglátogatta az izraeli egyházi és tudományos intézeteket válasz után kutatva, hogy kik írták a Bibliát. A megkérdezettek, Israel Finkelstein archeológus, Israel Knohl rabbi, és Zakavitchs, bibliaszakértő. Kiderült, hogy a Tóra keletkezésének ideje a feltételezett Mózes halála után 5-600 évvel kezdődött, és négy szerzője van. Az összeállítói pedig ismeretlen rabbi társaság, akik számtalanszor átírták és szerkesztették a zsidók pillanatnyi cionista igényeinek megfelelően. A teológus ezekkel a szavakkal hagyta el Izraelt: ,,Sztálin Oroszországában éreztem magam”

Szintén ezt az áltörténelmet leplezte le idén, a Tel Aviv-i Egyetem történelem professzora, Dr. Shlomo Sand, a ,,Hol és mikor találták fel a zsidó nép létezését” című, világsikert aratott könyvében. Sand írja:
,,Amikor a bizonyítékokat kezdetem vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és Salamon királyságai legendák. Ugyanaz a helyzet a száműzetéssel is. A zsidóság mibenléte a száműzetés nélkül nem magyarázható meg. Amikor, azonban a száműzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok után kezdem kutatni, kiderült, hogy erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek.”

Az első keresztények még természetesnek tartották, hogy istentiszteleteiken a zsidó szent írásokat tartalmazó tekercsekből olvassanak fel, már csak azért is, mert nem volt még kezükben az Újszövetség. Az ó- és újszövetségi istenkép markáns eltéréseire először a kereszténység vitriolos tollú kritikusa, a 2. században élt görög filozófus, Kelszosz mutatott rá. Aléthész Logosz (Igaz beszéd) című pamfletjében felhozta, hogy „ha a zsidók Istene Mózes közvetítésével azt parancsolja a zsidóknak, hogy (...) ellenségeiket - gyermekeiket is beleértve - hányják kardélre (...), akkor lehetetlen megérteni, hogy az ő fia, ez a názáreti ember, a fentiekkel teljesen ellenkező törvényeket hozott, és kijelentette (...), ha valaki megüt, fogadjuk a következő ütést is.”

Hát ki hazudott? Mózes-e vagy Jézus?
Egyes eretnekként megbélyegzett mozgalmak pedig akkoriban kifejezetten tagadták, hogy a zsidók istene ugyanaz, mint a keresztényeké.
A keresztény teológia hosszú évszázado¬kon át a később megállapított hittételek fényében magyarázta az Ószövetséget - vonja le a tanulságot a Magne Saebo norvég teológus. Ezért juthatott el oda a 13. században a skolasztikus teológia atyja, Aquinói Szent Tamás, hogy fő művében, a Summa theologiae-ben halálos bűnnek ítélte, ha valaki Krisztus után is megtartja az ószövetségi rituális törvényeket. De a Domonkos-rendi szerzetes kikelt azon nominalista teológusok ellen is, akik a következő okoskodással próbálták feloldani a Biblia ellentmondásait: - Isten van annyira szuverén, hogy meghatározza, mi bűn és mi erény, és jogában állhatott az Újszövetségben megváltoztatni az ószövetségi erkölcsi rendszert, s megparancsolni a szeretetet.
Tamás és teológustársai szerint ezzel szemben Isten, lényegéből fakadóan, képtelen gonoszat cselekedni, márpedig például a gyermekgyilkosságot vagy a genocídiumot semmilyen körülmények között nem lehet etikusnak mondani. Ami ezek után a mégiscsak létező Ószövetség megítélését illeti, Tamás visszatért annak Órigenész-féle allegorikus értelmezéséhez.

Az Ószövetséget az Újszövetségtől élesen elkülönítő dualista világnézet csak a második vatikáni zsinat idejére bukott meg végleg. Akkorra ugyanis a második világháború után önvizsgálatot tartó katolikus és pro¬testáns egyházak vezetői felismerték, hogy az Ótestamentum egyes - a zsidókat „egy gonosz Isten szolgáiként" aposztrofáló - korábbi értelmezései teológiailag megágyazhattak az antiszemitizmusnak és a holokausztnak.
Ezért ma már keresztény és zsidó kutatók egyaránt az Ószövetségben fellelhető szeretetparancsokat és a kegyelmes istenképet hangsúlyozzák. Ezt az 1965-ben lezárt vatikáni zsinat azzal fejelte meg, hogy kiemelte: Isten „a két Szövetség könyveinek sugalmazója és szerzője, bölcsen úgy rendezte, hogy az Újszövetség benne rejtőzzék az Ószövetségben, az Ószövetség viszont az Újban táruljon föl", miáltal az „Ószövetségkönyvei (...) szerves részei az evangélium hirdetésének (...), az Újszövetséget megvilágítják és megmagyarázzák".

Heinz Kruse német jezsuita szerzetes - a Vatikán által publikálni soha nem engedett - doktori disszertációjában magyarázattal szolgált a változó istenkép problémájára. Szerinte a zsidóság eleinte a környező törzsek istenéhez hasonló módon képzelhette el Istent, akiről azt tartotta, hogy némileg erősebb a többi nép istenénél, és együtt harcol vele például Kánaán elfoglalásánál. Ezért jóhiszeműen úgy gondolhatták, a leigázott népek kiirtása is Isten akarata. Mivel pedig - bármennyire is téves - lelkiismeretüket követték, a katolikus egyház tanítása szerint nem vétkeztek.
Később a zsidóság „kinőtte" ezt az istenképet, és az Ószövetség némely passzusaiban – példáit Ézsaiásnál - már az ősellenség Egyiptomra és Asszíriára is kiterjesztette Isten törődését és gondoskodás. Nemeshegyi professzor is rámutatott, hogy a kiválasztottságát hirdető keresztény egyház is hasonlóképpen fejlődött „az erőszakos térítések, más vallások lené¬zése és ördöginek tekintése, illetve az imperialista uralmi igények" abból fakadtak hogy a zsidók, majd a keresztények önző módon kisajátították maguknak Istent, aki pedig nem kizárólag a zsidóságé vagy a kereszténységé, hanem Istennek minden nép „választott nép".

Az Ószövetség és az Újszövetség eltérő istenképe csak az emberek fejében létezik, mint ahogyan a zsidók Jézus nélküli istene is!!

A zsidók nacionalista, törzsi istene ugyanis nem létezik, mert Isten Szentháromság: Atya, Fiú, és Szentlélek egyben. Egy Isten van, és ő nem változik meg. Az eltérő istenkép oka az, hogy a zsidóság, saját történelem híján, nacionalista tervei érdekében alkotott egyet.

Ez a tény azért döntő fontosságú, mert az isteni kiválasztottság előjogként való értelmezése, Izrael háborúinak Isten általi, történelmi támogatása a Kánaáni, majd a honfoglalás utáni időkben is, szemenszedett hazugság, és egyértelmű sátán-imádat, melynek zsidó-keresztény kontinuitása logikusan vezet el a vallás-, és keresztes háborúkig, s az eretnek- és boszorkányégetésekig, majd a XXI-ik századi palesztin népirtásig. Jézus megtagadta az efféle kinyilatkoztatás legitimálását, többek közt ezért is feszítették keresztre a zsidók.

Az a felismerés, hogy az Ószövetség nem csak Isten igéje, hanem főként a zsidók által írt ál-történelem, bizonyított: a brit archeológus, Dr John Rhomer a 'Land of the Bible' sorozatban bemutatta a Szentföldet és rámutatott arra, hogy a zsidó geneológia azért íródott, mert reméltek a visszatérést az ősi földjükre és ebben az esetben majd jó lesz tudni, hogy ki mit kaphat vissza jogos örökségéből.
De még ez a zsidó őstörténelem is tudományosan megkérdőjelezett, például fő tézisét, az egyiptomi kivonulást Zeev Hercog professzor (Tel-Aviv University) tudományosan megalapozatlannak tartja. Ezután az Izraeli közoktatásügyi miniszter Yossi Sarid 1999-ben fontolóra vette, hogy iskolai tananyagot modernizálja ennek tükrében. A klérus, a mai Szanhedrin tiltakozása azonban visszalépésre kényszerítette.

Emlékezzünk: Jézus rostálta a zsidókat, azt mondta: ,,Óvakodjatok a farizeusok kovászától!”
De ezt is mondta a zsidóknak: "A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságát akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél (János 8,44)
Ezt azért tette, mert már akkor is szándékosan, tévesen tanították, saját érdekeik szerint félremagyarázták a Tórát: ami egyezett az érdekeikkel magukévá tették; ami nem egyezett, elvetették.
Nem véletlen, hogy a sumér, káld, pártus, szkíta ragozó népek hiedelemvilágát, és azok régészeti leleteit évszázadok óta, szervezetten tünteti el a zsidóság, és hallgatja el az egyház: fáj az igazság!

Miután az iraki sivatag homokjából kiásott sumér-mahgar és szemita városállamok ékírásos irodalmukkal, följegyzéseikkel együtt a XIX. sz. második felétől újra ismertté váltak, tudjuk, hogy az ószövetségi iratok szerkesztői saját vérgőzös és csalásokkal teli történelmük leírását kivéve, az ősmitológiai elbeszéléseket javarészt e kultúkör hagyományvilágából kölcsönözték (teremtéstörténet, paradicsomi történet, az özönvíz leírása, a bábeli toronyépítés, a nyelvek összezavarásának mondája, a zsoltárköltés műfaja, bölcsességi irodalom, papi hierarchia, angelológia stb.), amidőn a zsidó nép a babiloni fogság állapotában volt.

Ha volt egyáltalán fogság – amit Shlomo Sand izraeli professzor is megkérdőjelez - akkor a ma ismert zsidó vallás Babilonban született, azt ugyanis egy teológus sem tagadja, hogy az ún. ószövetségi könyvek szerkesztési munkája a fogságból való visszatérést követően fejeződött be. Több mint valószínű, hogy a Jézusra vonatkozó, a próféták szájába adott jövendölések is a sumér-babiloni hagyomány szövegeiből kerültek át szellemi eltulajdonítás útján a zsidó szövegekbe.

Tragikus, hogy a több mint egymillió eddig megtalált sumér és akkád agyagtáblácskáknak csupán egy töredékrészét fejtették meg ill. publikálták eddig. A zsidók cionista érdekcsoportja bújik meg e kultúrtörténeti botrány mögött. A zsidóság mibenléte, és a rasszista, csak zsidó Izrael államának létrejötte a száműzetés meséje nélkül nem magyarázható meg. Ugyanaz a hatalom akarta ezt így, amely a második iraki háború során lehetővé tette a sumér kultúra fölbecsülhetetlen kincseinek a bagdadi múzeum kifosztása során történt megsemmisítését és elrablását. Ez is bizonyítékul szolgál az általam leírtak igazságtartalmát illetően. A Qumránban, a Holt-tengernél lelt esszénus írástekercsek java része ugyanerre a szomorú sorsra kárhoztatott. Túl sok bennük is a történelemhamisítókra nézve kényelmetlen adat.

Egyet azonban a hiányos nyilvánosságra hozatal ellenére is biztosan megállapíthatunk: Évezredekkel az ún. ószövetségi iratok összeszerkesztése előtt léteztek már a sumér kultúrkörben a ma a Bibliából ismert történetek sok esetben tartalmilag ellenkező előjellel. Mindent megmagyaráz az a tény, hogy a két szövetség – az Ó és az Új – értelmezésének végleges egybegyúrása csak a második világháború után, - szintén a zsidók érdekében(!) - történt meg, mert az egyházatyák felismerték, hogy az Ószövetség zsidókat segítő, harcos Isten képe melegágya lehetett az antiszemitizmusnak, és a holokausztnak.

A fentiek tükrében az Ószövetséget felül kellene vizsgálni, de az egyházak köztudottan jó viszonyát a zsidósággal, erre bizonyára nem fog sor kerülni. Az ige azonban tanít:

"Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen..." (Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írott levelének 5 fejezete, 10 - 12. versek)

Iványi Sándor
Jézus és a Haza szolgálója
Debrecen, 2008-12-29

Az oldalhoz név nélkül is hozzá lehet szólni.
Minden írás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk velük egyet!
Felhasználói adatokat, információkat nem gyűjtünk és nem szolgáltatunk.
A „jó ízlést” sértő hozzászólásokat eltávolítjuk.